Dzsahit Szitki Tarandzsi Múzeum – a költő háza Diarbakir fekete kőből

Diyarbakır történelmi Sur negyedében, pár lépésre a Nagy mecsetétől áll egy kétszintes bazalt ház, amelyet 1733-ban építettek. Falai között született 1910-ben Jahit Sytky Tarandzsi – a 20. századi török költészet egyik legfinomabb lírikusa. Ma ezt a helyet Džahit Szitki Tarandži Múzeumnak hívják. Az épület 1973 óta látogatható, és a költő és családja 152 személyes tárgyát őrzi. A Jahit Sytky Tarandzsi Múzeum nem csupán egy ház-múzeum: ez egy 18. századi hagyományos diyarbakiri lakóház makettje, ahol a négy szárny a négy évszaknak felelt meg a négyzet alakú udvar körül, és maga az építészet is elmeséli a város életének ritmusát az évszázadok során.

A Cahit Sıtkı Tarancı Múzeum története és eredete

Cahit Sıtkı Tarancı 1910. október 2-án született Diyarbakırban, a ház nyári részének legnagyobb szobájában, az úgynevezett başodában („főszobában”). A költő itt töltötte gyermek- és fiatalkorát, majd Isztambulba költözött. 46 évet élt, és 1956-ban hunyt el. Költészete különleges meghittséggel és finom líraisággal tűnt ki; az élete során és halála után megjelent verseskötetei fontos fejezetet alkotnak a modern török irodalom történetében.

Maga az épület 1733-ban épült – vagyis Tarancı születésekor már majdnem két évszázados volt. Az építőanyag bazalt, amelyből az egész történelmi Diyarbakır épült. Ez a fekete vulkáni kő az egész óvárosnak különleges, zord megjelenést kölcsönöz, amely nem hasonlít egyetlen másik török városra sem.

A költő halála után a ház üresen állt, és fokozatosan romba dőlt. 1973-ban a török kulturális minisztérium megvásárolta. A restaurálási munkálatok után 1973. október 29-én – a Török Köztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján – a házat emlékmúzeumként nyitották meg. A dátumválasztás szimbolikus volt: a köztársaság születésnapja egyben a múzeum születésnapjává is vált.

2003-ban az épület újabb restauráláson esett át. A következő nagyszabású restaurálás és a kiállítás felújítása 2011–2012-ben történt: a munkálatok 2011. május 1-jén kezdődtek és 2012. augusztus 1-jén fejeződtek be. A felújított múzeum 2012. május 18-án, a Nemzetközi Múzeumok Napján nyílt meg. A múzeumban 152 kiállítási tárgyat őriznek: a költő személyes tárgyait, családi háztartási eszközöket, dokumentumokat és fényképeket.

Építészet és látnivalók

Maga a múzeum épülete is műemlék – a 18. századi hagyományos diyarbakiri lakóház mintapéldája. Kívülről visszafogott: sötét bazaltfalak, az utcáról elzárt udvar, minimális díszítés a homlokzaton. De amint belépünk az udvarra, a tér más logikája tárul elénk.

A négy évszak építészete

Az épület négy szimmetrikus szárnyból áll, amelyek egy négyzet alakú udvar körül helyezkednek el. Minden szárny egy-egy évszaknak felelt meg: az északit nyáron, a keletit tavasszal, a délit télen, a nyugatit ősszel használták. Ez nem csupán költői metafora: a szobák naphoz viszonyított tájolását gondosan megtervezték, hogy minden évszakban kellemes mikroklímát biztosítsanak. A hagyományos török építészetben ezt a lakóterület-szervezési rendszert „négy évszakos háznak” (dört mevsimlik ev) nevezik, és ez a fogalom megjelenése előtt is a klímatudatos építészet egyik legszembetűnőbb példája.

Başoda – a főszoba

A nyári (északi) szárny második emeletén található a başoda – a ház főszobája. Előtte található a kettős íves ajvan – egy nyitott galéria, amely az anatóliai lakóépítészetre jellemző. A költő éppen a başodában született – ez az épület legszélesebb és legszebb szobája, amelyet a hagyományos házakban a vendégek fogadására és a fontos családi eseményekre szántak.

Konyha, hamam és 14 szoba

A konyha az északkeleti sarokban található, amelyet ajvánként alakítottak ki. A délnyugati sarokban található a hamam (gőzfürdő). Az épületben összesen 14 különböző méretű szoba, egy kamra és egy WC található. A nyári rész kétemeletes szerkezete a ház legimpozánsabb része: éppen itt található a legtöbb kiállítási tárgy, és itt rekonstruálták a korszak belső tereit.

Kiállítás: a költő tárgyai

A vitrinekben és a polcokon található 152 tárgy nem monumentális relikvia, hanem az élet intim tanúja: íróasztal, könyvek, szemüveg, kéziratok, családi fényképek, ruhák, személyes levelek. A múzeum szándékosan egy lakott ház hangulatát idézi meg, nem pedig egy hivatalos emlékhelyét. A látogató vendégnek érzi magát, nem pedig a vitrin előtt álló turistának.

Érdekes tények és legendák

• Cahit Sıtkı Tarancı mindössze 46 évet élt (1910–1956). 1946-ban írt „Otuz Beş Yaş” („Harmincöt év”) című verse a kortárs török költészet egyik legismertebb műve az életkorról és az időről.
• A múzeum 1973. október 29-én nyílt meg – pontosan a Török Köztársaság 50. évfordulóján. Ezt az egybeesést szándékosan választották: Tarancı irodalmi örökségét az új ország kulturális alapjainak részeként értelmezték.
• Az épületet 1733-ban építették – vagyis majdnem kétszer olyan régi, mint maga a költő, és több mint kétszer olyan régi, mint a Török Köztársaság. A bazaltfalak három évszázada őrzik a történelem rétegeit, amelyek messze túlmutatnak egy ember sorsán.
• A hagyományos „négy évszak” elrendezés, külön szárnyakkal a tél, a tavasz, a nyár és az ősz számára, tükrözi a lakhatáshoz való, éghajlati szempontból átgondolt megközelítést, amely jellemző az éles évszakok közötti hőmérséklet-ingadozásokkal jellemezhető anatóliai városokra.
• A diarbakiri Taranci Múzeum közelében található egy másik hasonló házmúzeum – a Ziya Gökalp Müzesi, amelyet a török nacionalizmus alapítójának szenteltek. Mindkét épület bazaltból épült, mindkettő a 18. századból származik, és mindkettő a Sur negyedben található.

Megközelítés

A múzeum Diyarbakır történelmi Sur negyedében található, a Nagy mecset (Ulu Cami) közelében. A Diyarbakır repülőtér (DIY) közvetlen járatokat fogad Isztambulból, Ankarából és Izmirből. A repülőtérről a központba taxival körülbelül 15–20 perc alatt lehet eljutni, vagy városi busszal. A Sur negyed gyalogosan is megközelíthető a központból; a bazaltkapu mellett nehéz parkolni – jobb, ha a kocsit a központban hagyja, és gyalog megy tovább.

Délkelet-Anatólia más városaiból – Gaziantep, Şanlıurfa, Batman – rendszeres buszjáratok indulnak. A Diyarbakır buszpályaudvar dolmuşokkal és minibuszokkal kapcsolódik a belvároshoz.

Tippek az utazóknak

A múzeum keddtől vasárnapig tart nyitva; hétfőn zárva tart. A nyitvatartási időt érdemes előre ellenőrizni. A belépés fizetős, de a belépőjegy ára szimbolikus. A látogatás 45–60 percet vesz igénybe; ha az udvar építészete érdekel, akkor több időt is eltölthet itt.

Kombinálja a múzeumlátogatást egy sétával Sur városrészben: a Nagy mecset (Ulu Cami), a Behram-paşa mecset (Behram Paşa Camii) és a Ziya Gökalp Múzeum (Ziya Gökalp Müzesi) mind gyalogosan elérhetőek. Sur bazaltos sikátorai különösen szépek naplementekor, amikor a fekete kő aranyos csillogást kap.

A múzeumban általában engedélyezett a fényképezés, de kérdezze meg a személyzetet. Ha érdekli a török költészet, próbáljon meg elolvasni néhány Tarancı-verset az utazás előtt: a versek fordítása segít másképp érezni a hely szellemiségét. A Jahit Sıtkı Tarancı Múzeum egy olyan hely, ahol a bazaltfalak és a költő sorsa egymásra rétegződnek, létrehozva egy olyan képet Diyarbakırról, amelyet egyetlen útikönyvben sem találhat meg.